A nyárhoz hozzátartoznak a trópusi hőmérsékletek és a záporokkal kísért viharok. És mi a helyzet a tóval, fenyegeti valamilyen veszély a hőség idején? Igen, vannak kockázatok.
Az utóbbi években forró nyári napok vannak még akkor is, amikor a naptár szerint még mindig tavasz van. Ezt a klímaváltozásoknak tulajdonítják. Gyakran keresnek meg bennünket az ügyfelek azzal, hogy néhány haluk minden előjel nélkül elpusztult, és nem tudják megtalálni az okát. Milyen módon veszélyeztetik tehát a nyári kánikulák a kerti tavakat és azok halait? Több tényezőről van szó.
A trópusi hőhullám és a kockázatok a kerti tóban
Ez az az időszak, amikor több napon keresztül a nappali hőmérséklet nem csökken 30 °C alá. Ebben az időszakban elsősorban a víz túlmelegedése fenyeget. Azoknál a tavaknál, ahol part menti zónák és sekély részek vannak, ez a kockázat sokszoros. A víz itt melegszik fel legjobban, nincs vízmozgás, és itt képződik a legtöbb fonalas alga. Az az érv, hogy a part menti zónában víztisztító növények vannak, nem működik. Miért?
- a vegetációs időszak a végéhez közeledik
- a magas vízhőmérséklet a növények növekedését teljesen leállíthatja
A fonalas algák mechanikus eltávolítása
A part menti zónákban a fonalas algáktól könnyen meg lehet szabadulni mechanikusan — ebben segít az ATTACK POND. Fontos, hogy a lehető legtöbb fonalas algát eltávolítsuk a tóból, mivel bomlásuk során oxigénhiány alakul ki.
Az algák újbóli növekedésének megakadályozására érdemes minőségi algaellenes készítményeket használni. Magas vízhőmérséklet esetén felgyorsulnak a szerves szennyeződések lebomlási folyamatai, amelyek elsősorban aerobak. Ezért oxigént fogyasztanak. A nagy mennyiségű szerves terhelés, illetve az élőlények (fitoplankton, zooplankton és planktonikus mikroorganizmusok) pusztulása a meleg vízben gyakran habképződéssel jár a tó felszínén.
A túlmelegedett víz a tóban veszélyezteti a halakat
Sajnos a víz hőmérsékletének emelkedésével csökken az oxigén oldhatósága, és ez veszélyt jelenthet a tóban élő halakra.
Figyelem! 27 °C feletti vízhőmérsékletnél már legyünk nagyon óvatosak — különösen zöld víz elleni készítmények használatakor.
Az oxigénhiánnyal szemben a legellenállóbbak a kárászok. A legérzékenyebbek viszont a tokhalak. Sok tótulajdonos azt gondolja: „van vízesésem vagy patakom, a víz így oxigénhez jut.” Sajnos a nyári forró napokon, közvetlen napsütésben ez alig működik. Inkább az történik, hogy a víz párolog, és a tó vize még jobban felmelegszik.
Óvatosan a tó levegőztetésével
Javasoljuk, hogy a vízesést vagy a patakot csak éjszaka működtessük. A víz keringetése szűrőn keresztül trópusi napokon csak a szkimmeren át történjen – azért, hogy a tófenék vize ne melegedjen fel.
Nagyon célszerű a tóba finom diffúzoros levegőztetést tenni. Fontos, hogy a légbuborékok minél kisebbek legyenek (így több oxigén oldódik fel a tó vizében). A levegőztető kompresszor szívónyílását olyan helyre kell tenni, ahol hűvösebb van. Érdemes árnyékba köveket pakolni, hogy megakadályozzuk a forró levegő beszívását.
A zivatarok és a vihar előtti időjárás hatása a kerti tóra
Másik veszélyt a viharok hoznak. A legnagyobb kockázatot a természetesebb tavak jelentik, ahol a víz zavaros – akár szerves részecskék, akár zöld egysejtű algák miatt. Leginkább a halak vannak veszélyben.
Az ördögi kör halálos kombináció a halak számára
Amikor zivatar közeledik, a légnyomás csökken. Ez azt jelenti, hogy a víz oxigénoldó képessége is csökken. A magas vízhőmérséklettel együtt ez halálos kombináció – ezt nem egy tótulajdonos megtapasztalta már.
Ha pedig több napon át borús az idő (kevesebb a napsütés), előfordulhat, hogy a fitoplankton (zöld egysejtű alga) elpusztul a tóban. Ez a meleg vízben azonnali bomlási folyamatokat indít be, amelyek tovább csökkentik az oxigéntartalmat. Egy erős felhőszakadás vagy jégeső szintén elpusztíthatja a fitoplankton egy részét. Ennek bomlása pedig ismét az oxigénszint csökkenéséhez vezet a kerti tó vizében.
Milyen hatással vannak a viharok és a nyári hőség a víz kémiai összetételére?
Ha a tó közvetlen napsütésben van, és a víz túlmelegszik, gyors katalitikus reakciók indulnak be a szerves anyagokban. Ezek többnyire oxidációs reakciók (oxigénfogyasztással járnak).
A fent említett tényezők következtében az oldott oxigén mennyisége gyorsan csökken. Ez főként a sekély tavak alján vezet anoxikus körülmények kialakulásához, a pH 8,5 fölé emelkedéséhez és ammónia képződéséhez. A növekvő pH hatására az ammóniumion (vízben oldódó forma) nemionos formává alakul, amely mérgező a halak számára.
Az ammónia toxicitásának hatása a halakra a következő:
A hal a fehérje emésztése során ammóniát termel, amely a kopoltyúkon keresztül távozik a vízbe. Ha azonban a víz ammóniakoncentrációja magasabb, mint a halak vérplazmájáé, az ammónia nem távozik a koncentrációkülönbség csökkenésével a vérből a vízbe. Ehelyett a vérplazmában halmozódik fel, egészen addig, amíg önmérgezés (autointoxikáció) és elhullás következik be.
Mit tegyünk, ha a halak a tóban „pipálni” kezdenek a felszínen?
Mi a teendő, ha a halak a vízfelszínen levegőt nyelnek az oxigénhiány miatt?
- Locsoljuk a tó felszínét kerti slaggal, hideg vezetékes vízzel
- Hasznos, ha van néhány PET-palackunk a fagyasztóban jéggé fagyasztott vízzel – ezeket dobjuk a tóba. Ez hatékony módszer kisebb tavaknál, ahol a víz túlmelegedésének veszélye a legnagyobb
- Helyezzünk el megfelelő levegőztetőt a tóban
Figyelem a jéghideg kútvíz utántöltésével! A kútvízben nincs oxigén. Továbbá, ha a tó vízhőmérséklete hirtelen (kb. több mint 5 °C-kal) csökken, a halak anyagcseréje lelassul. Ez gázképződéshez (a hasüreg felfúvódása), az emésztett táplálékból származó ammónia miatti mérgezéshez, valamint hematómák (bőralatti véraláfutások) kialakulásához vezethet – mindez a halak pusztulását okozza.
Üdvözlettel: Home Pond Mirek Hanák